Seres Balázs - Spartan Super élménybeszámoló

2018.06.19

Június 9-én Várgesztesen került megrendezésre a Spartan Race Super eseménye. A helyszín a Várgesztesi villapark üdülő és a mellette lévő erdő volt. Nagyon durva verseny volt, azt hiszem, ebben mindenki egyetért. :)

A BodyCode csapata most is elindult, 8 fővel. Robi az Elit, mi heten pedig az Open kategóriában álltunk rajthoz. Délután 2:45-kor volt a rajtunk, úgy terveztük, hogy 11 körül indulunk el Budapestről és akkor bőven lesz időnk enni, nyújtani és rákészülni a futamara. Sajnos azonban ez a közel 8000 induló annyira megterhelte a környéket, hogy hatalmas dugók alakultak ki, így kezdés előtt nem sokkal sikerült csak odaérnünk. Szerencsére volt időnk beregisztrálni, cuccainkat lepakolni és rajthoz állni időben.

Mivel előző napokban is nagyon sok csapadék esett, így a terep egy igazi dagonyázós, sártengerré változott (Sárgesztes :D) Én nem bántam, mert én imádok ilyen időben futni. Futásból jó sok volt most a pályán. A Super távok általában olyan 16 km hosszúak szoktak lenni, ez a futam most 18,2 km volt a hivatalos adatok alapján, de sokan mérték a futásukat okos órával vagy pánttal és mindenki 19 km fölötti távot mért. Szóval biztosan nem tudjuk, hogy mennyi volt, de az biztos, hogy sok. Ráadásul most az akadályoknál lévő önkéntesek is szórakoztak velünk, mert amikor egy-egy akadálynál megkérdeztük, hogy hány km van még hátra mindig azt mondták, hogy már csak 5. A 22.ik akadály után ezt különösen rosszul esett hallani, na meg persze akkor már el sem hittük. :)

A pályán nagyon sok volt az emelkedő és mivel a pálya nagy része erdőn keresztül vezetett és még volt pár alkalom, amikor vízbe, vagy az alá kellett merülnünk.

A csapatból mindenkinek sikerült önmagához képest jó időben beérnie és viszonylag kevés büntető burpee-t kellett csinálnia. Számomra nagy öröm volt, hogy most nem fogott ki rajtam a dárda hajítás és sikerült a bála közepébe beledobnom. Összesen 3 alkalommal rontottam csak az akadályoknál, összesen amúgy 27 akadály volt a pályán. Ami miatt kicsit csalódott vagyok, a saját eredményemet tekintve az, hogy nagyjából a táv felénél a cipőm talpa úgy gondolta, hogy leválik. Aminek az lett az eredménye, hogy sok kilométeren keresztül krokodilszerűen csattogott. Próbáltam többször is menetközben megjavítani, de semmi nem volt, amivel rendesen oda tudtam volna kötözni. A legvégén már próbáltam letépni, hogy ne zavarjon, de ahhoz akkor még túl erősen ragaszkodott. Valószínűleg ha nincs ez a gond, akkor 10 percet minimum tudok javítani az időmön.

A következő állomásunk hogy meglegyen a Trifectánk, az a Miskolci Beast lesz. Szerencsére erre még bőven van időnk felkészülni, mert majd csak Októberben lesz. Persze az edzésekkel addig sem állunk le, sőt mivel ez igazán hosszú táv lesz így plusz futóedzéseket is be kell iktatnunk. Ja és vennem kell 1 új cipőt is! :D